DRT IV. forduló; Simontornya, 2009.08.08-09. - Kicsit másképp -

Szervizparki élményeim, avagy hogyan koszolódik a Lada Motorsport póló.

Az idei simontornyai verseny a Dunántúli Rally Trophy keretein belül került megrendezésre. Mivel Takszis szólt, hogy szponzor-autóztatást tervez, kicsit másképp vágtem neki ennek a futamnak. A terv az volt, hogy jórészt a szervizparkban leszek és amolyan előtte-utána arcokat fotózok emlékül a szponzoroknak. Az események kicsit átírták a történetet...
Reggel időben megérkeztem a szervizparkba, Árpiék akkor pakoltak ki. Mivel közeledett az első rajt ideje és még egyik szponzor sem volt jelen, Árpi úgy döntött, hogy kedvesét autóztatja az első körben. Sebbel-lobbal felsegítettük Eszti hátára a Zsigulit és irány a rajt. Aztán jött a várakozás...
Negyed óra telhetett el mikor jött a telefon, Árpiék az első lassítónál kiestek, be kell értük menni. Sajnos a teherautógumiból épített lassítón olyan szerencsétlenül sikerült érintőt venni, hogy elgörbült a kormányösszekötő, eltört a gömbfej és a Zsiguli a lendületmegmaradás törvényét alkalmazva haladt tovább. Egy fát még sikerült elkerülniük, de végül egy kerítésoszlopon keresztül "Jóska bátyám" kertjében a szilvafa alatt pihentek meg. Szerencsére Takszisék megúszták.
Az orosz ezt nem mondhatta el magáról, sajnos a beton megtette a magáét; a kartervédő elgörbült, a hűtő kilyukadt és kilyukasztotta az olajdeknit és természetesen összekuszálta az első futóművet. Amikor beérkezett a Zsiguli a szervizparkba Koncz Robi megdícsérte Árpit: "Büszke vagyok rád, nem a jellel találtad el az oszlopot." Ezután jött a kárfelmérés és a "gyors-szerviz". A folyamatot nem részletezem, elég annyi, hogy röpke 3,5 óra alatt újra járóképes lett a Zsiga. Nem volt felhőtlen ez az időszak, de a csapat mindent megtett, hogy megvalósulhasson a szponzor-autóztatás.
Mivel a futóművet nem lehetett a helyszínen rendesen beállítani, így az összetartási problémákon kívül balra alig fordult, míg jobbra forduláskor vetekedett egy targonca fordulékonyságával. Árpi egy gyors próba után úgy döntött, hogy megy egy gyorsot. Szponzor be és irány a rajt. A megviselt oroszt a rajtban mosoly, a pálya szélén elismerő szurkolás fogadta. A szervizparkba visszatérve Takszis úgy döntött, hogy ilyen futóművel nincs értelme tovább menni.
Számomra hatalmas élmény volt ezt a napot a szervizparkban tölteni. Az köztudott, hogy nagy az összetartás főleg az ilyen kisebb sorozatokban, de én csak most szembesültem azzal, hogy ez mit is jelent. Az alkatrészbeszerzés gördülékenyebben ment, mint munkanapon egy autósboltban... Örömteli volt, ahogy más versenyzők két gyors között jöttek segíteni. Koncz Robi és Cipi már a trélerről való levételnél is segédkeztek, de Robi a "lakatolásban" is résztvett. Colos és Sanya pedig valahogy mindig a motortér közelébe keveredet... Persze a szervizcsapat is végig küzdött, KarbonLaci versenynézés helyett belebújt a szerviz-klumpába és Babo-val gyakorlatilag mindent szereltek. Árpi sem lazsált, kartervédőt egyengetett, majd szinte végig a Zsiga alatt szerelt. Az eredmény nem maradt el.
A szerelős összefogáson kívül más élményekkel is gazdagodtam. Takszis szülei nagyon kitettek magukért. Olyan "terülj,terülj asztalkámat" varázsoltak, amilyen még a képes kalendáriumban sincsen. Volt ott hűtő, sörcsap, szódagép, faszenes grill, kenyérpirító a "mennyei" padlizsánkrémnek és egy barátságos házaspár, akik mindehhez áramot, vizet és sörpadokat is adtak. Mint a profiknál. Az étkeztetés gyakorlatilag a regelitől az uzsonnáig tartott folyamatosan, olyan kiegészítőkkel, mint kuglóf és palacsinta. De a leglazább az volt, ahogy Bayer Peti megállt a sátornál a Niva-val, bekapcsolta a zenét a versenyautóban (neki ilyen is van etapra), majd kivette a potkerékről a pecás széket és Belgát hallgatva szotyizgatott...
Ismételten köszönöm, hogy ennek részese lehettem és mint ahogy azt ott is mondtam; Árpi sajnálom, hogy a te károdra, de jól éreztem magam.