WebRaCing - Diósberény Kupa, Hőgyész-Gyönk 2009.03.21-22.
A Tamási Motorsport Egyesület az idei szezont a Hőgyész és Gyönk között megrendezett futamával indította. A tavalyi mintára (bár a futam sajnos elmaradt) most is két versenynap szerepelt a tervekben, összesen 6 gyorsasági szakaszt teljesítve.
A futamok két napra való elosztása jó ötletnek tűnik, így gördülékenyebben lehet lebonyolítani a gyorsasági szakaszokat és a menetrend szerint közlekedő buszt is egyszerűbb átengedni. Az események azonban ismét közbeszóltak. Bár a szombati napon nem tudtam jelen lenni, de úgy tudom, hogy minden rendben zajlott. Vasárnap reggel az első futam csúszás nélkül elrajtolt, jöttek sorban az előfutók, majd a 09-es Lada után szünet...
A közeli rádiós pontról hallottuk, hogy baleset történt könnyű sérüléssel, zajlik a mentés. Aztán jött a mentő, és kaptuk a hírt, hogy a sérülteket kórházba kell szállítani. Ezután két és fél óra pályazár melletti szotyizás - szervizparkban ismerkedési délelőtt - következett, amíg a mentő visszaért Szekszárdról és folytatódhatott a verseny. Az előfutókat sajnáltam, mivel a pálya azon végén nem sok élet van... Srácok, remélem nem untátok halálra magatokat.
A balesetről a következő hivatalos információt kaptam: A Bedő-Nazareczki páros autóját az egyik kanyarban megdobta egy padka, majd keresztben egy partoldal fogta meg őket. A navigátort még vasárnap kiengedték a kórházból, de Bedő Imi csigolyasérülése miatt csak szerdán távozhat.
Jobbulást kívánok.
A vasárnapi második gyorsaságin szerettem volna egy lassítót fotózni, de a pályabíróval nem tudtam megegyezni. Idő hiányában elsétáltam a szakasz fentebbi részén egy jobbos kanyarba, de nem ez volt a tökéletes helyszín. Kreativitásomat abban éltem ki, hogy az enyhe emelkedőt eltúloztam a képeken. A körülmények miatt (és persze miattam) a képek olyanok lettek, amilyenek..., így nem is sikerült mindenkiről kép.
Viszont néhol látszik, hogy mindenki nagyon sietett Gyönkre. A szakasz után a szervizparkban Wágner Zsolti és Bárkányi Robi társaságában ülve viszont megvilágosodtam; éhesek voltak a srácok.
Bárkányi Robi jóvoltából íme egy kis összefoglaló a Wágner-Bárkányi kettős versenyéről:
Szombaton az első és a második gyorsra felraktuk az új intermédia gumikat előre, ami nem tűnt túl jó választásnak! A gumi nem érte el a kellő hőmérsékletet, így a visszafordítók igen csak megnehezítették Zsolti dolgát. Az Istennek se akart elfordulni a hajtűkben, folyamatosan eltolta az elejét, ezáltal szombaton a kategória 4. helyére voltunk jók, és 9 másodpercre lemaradva az előttünk levőtől.
Vasárnap reggel történt egy baleset, ami miatt csúszott a rajt! Délután egy óra magasságában rajtolt az első autó! Az előző napból okulva, feltettük előre is a jó kis slicket, és így vágtunk neki az első gyorsnak. Jó döntés volt, mert már az első féktávon sokkal jobban fogott, mint az intermédia! Nem volt orrtolós az autó és sikerült tartani a kategória 4. helyét, pedig a második lassítóban hibáztunk, amiért 5 sec. büntetést kaptunk, és még így is jobb volt az előző napinál!
Jött a 4. gyors, amit Zsolti nagyon elvállalt és egy 5:56-os idővel teljesítettük, ami a szombati időnkhöz képest 8 másodperccel volt jobb! Így közelebb került a 3. hely, amitől a 4. szakasz után a 15 másodperces hátrányból lefaragtunk 7-et! Ezután felvezettek minket a hőgyészi rajthoz és ismét Gyönk irányába vágtunk neki! A cél a 4. hely tartása volt a kategóriában!
Egész hétvégén állandó üldözői voltunk az Eigner-Sóber kettősnek és sajnos az utolsó gyorson közbeszólt a technika ördöge! Ha jól tudom a porlasztóval történt valami és 6000 fölé nem nagyon ment a fordulat! Ezáltal megszereztük a kategória 3. helyét, mivel az Eigner-Sóber páros 6:18-at jött, mi pedig 6:03-at! Jó csata volt, ezúton is gratulálok nekik!!! Mikor leértünk a gyorsról a beíróhoz, már láttuk, hogy megvan az A4-es kategória 3. helye! A meglepetés még ezután jött,hiszen a Lada kupa 6. helyét is sikerült megszerezni! Így teljes volt az öröm!

Ennek a versenynek egyébként szomorú aktualitása is van. A majdnem egy éve megrendezett akkori szezonnyitó I. Hegyhát Rallye-n halálos baleset történt. Emlékezünk rád Öcsi!
Regia Rex Kupa, Kurd-Lengyel 2009.04.25-26.
És eljött a sokak által várva várt kurdi futam a megszokott technikás pályán, de ezt Koncz Robi már alaposan részletezte a pályaajánlóban.
Sajnos idén "kikéstem a rajtot", ezért büntetésből az első gyors után csak gyalog mehettem fel a pályára... Sebaj, lábam van, időm van, miért ne sétálnék? A második gyors ideje alatt a pálya középső részén tanyáztam, felfelé menetben ez egy bal-jobb kanyarkombináció (ha minden igaz ebben a kanyarban van az a betonárok, amivel Koncz Robi is közelebbi ismeretséget kötött). Mivel a körülmények nem voltak megfelelőek, itt még nem fotóztam, viszont Gólya kissé megfuttatott minket...
A harmadik gyorsra annyira kerestem az ideális helyet, hogy felértem a Mekényes elágazóba. Kis terepszemle után úgy döntöttem, hogy az elág után az árokban próbálok alkotni valamit. Ez be is jött, született néhány jó kép. Leszámítva, hogy néhányan kiengedték külső ívre és ezzel "beporoztak" minket, itt nem történt semmi rendkívüli.
A negyedik gyorsot a versenyzők ismét felfelé teljesítették, eddigre visszaballagtam a betonárkos kanyarba, ahol összefutottam Lisztesékkel. A reggel itt letáborozó nézők bográcsában a marhapörkölt már majdnem elkészült, várakozás közben pedig azt bizonygatták, hogy márpedig ebben a kanyarban esemény lesz. Az előfutók ezt megcáfolták, de amikor feltűnt az első Subaru és a jobbos kanyart külső íven akarta vágni, már láttuk, hogy itt bizony esemény van. Az erdőjárást a lelkes nézők szakították félbe, de így még folytatható volt a verseny.
Aztán hosszasan nyugalmas autókázás következett, amíg a balos kanyarba meg nem érkezett Vörös Milán a szokásos lendületével. A füvön elúszott az Astra és egy csodás piruett után farral közelített a jobbos kanyar és ezzel együtt felénk, lendületéből szinte mit sem vesztve. Volt aki az életét, volt aki az autóját és volt aki a pörköltet féltve ugyan de egységesen menekült. Milán mentette, ami menthető hátrafelé gurulva is állt egyesben a gázon. Bár így is a nézőkön túl, de sikerült viszonylag hamar megállni. Köszönjük.
Milánék pora még el sem ült, érkezett a 22-es rajtszámú Mazda a Kinizsi Pál által elhajított malomkő manőverezési képességével, ennek eredményeképp a kanyart kiegyenesítve eltűntek a fák között. No jó, a hátulja kilátszott. Kis nézői segítség, és minden folyt tovább.
Az események sora részemre ezzel le is zárult, az ötödik gyorson nem láttam semmi akciót, az utolsó szakaszt pedig már nem tudtam megvárni. Remélem a következő futamok is hasonlóan izgalmasra sikerednek, természetesen sérülések nélkül.
Liszteséknek köszönöm a fuvart.
III. forduló, I. Kumho kupa; Écs, Rábaring 2009.05.23-24.
A TME idei harmadik versenyhétvégéje Győr mellett Écsen, a Rábaringen került megrendezésre.
V. Kumho Kupa, Kurd-Mucsi 2009.10.24-25.
A TME ismét összeszűrte a levet az RTE-vel egy közös verseny erejéig, így a nyolcadik forduló ismét Kurd környékén került megrendezésre. Az RTE miatt természetesen egy szakasz nem elegendő, így a rendezők kijelöltek egy a TME keretein belül eddig még nem használt szakaszt Lengyel és Mucsi között. Én erre a szakaszra látogattam ki annak ellenére, hogy Takszis barátom nem sok látványosságot jósolt.
Számomra külön hangulatjavító volt, hogy a Wágner Zsolt-Bárkányi Róbert kettős ismét rajthoz állt a "vájlingkék" 2105-el (némi esztétikai hibaelhárítás után). Pályazárás után nemsokkal érkeztem Tevel felől a Závod és Mucsi közötti elágazóba, majd gyalog indultam Mucsi felé. Első választásom egy lassító kijáratára esett, de a magaspart és a gaz nem hozta az általam elvárt látványosságot és a lassítót is csak Szabó Laciék teljesítették látványosan. Szomorúan vettem tudomásul, hogy Gaál "Zsuzsiék" már túl vannak egy lassítóromboláson, ami kissé megtépázta a 2101 jobb elejét. Persze másoknál is látszódott itt-ott néhány lógatós gazcsomó...
A következő futamra kicsit visszább sétáltam egy balos kanyar kijáratához, amin rögtön egy gumis, kátyús jobbos volt. A magaspart itt sem adta a megfelelő perspektívát, ezért a mezőny egyharmada után az út túloldaláról folytattam a fotózást a megfelelő menekülési útvonal kiválasztása után. Ezen a gyorson akadt némi akció is. Az elsőt Szabó Laciék mutatták be, akiket a jobbosban lévő kátyú úgy megdobta, hogy nekisodródtak a külső íven a magaspartnak. A mutatvány elég tetőgyanúsnak ígérkezett, ezért egy b.... meg Laci kiáltással futni kezdtem, hátha elkél a segítségem. Szerencsére a partoldal olyan szerencsésen dobta meg őket, hogy miközben kb. 1 méter magasba emelkedett a Zsiguli, pont visszaestek az árok szélére és lendületből ki tudtak jönni. Én pedig így maradtam le néhány látványos képről... Sebaj, legközelebb is inkább így teszek.
A következő esemény a mezőny második felében történt, a két Sulit ugyanaz a kátyú tréfálta meg, de ők annyira keresztben csúsztak az árok felé, hogy minden lendületüket elveszítve bentragadtak. Ismét futottam, hiszen Nikinek kellett a segítség, hogy a Polo kijusson az árokból, más pedig nem volt a környéken rajtam kívül. Az eset után az járt a fejemben, hogy mennyi mindenre elegendő a két versenyautó közti idő, hiszen még bőven visszaértem az előző helyemre, ellenőríztem a beállításokat és ekkor jött a következő versenyzőpáros. Az akcióknak ezzel vége is lett ebben a kanyarban, az utolsó Trabival pedig a TME-s futmanak.
Az RTE-t a Tevel-i elágazóban szerettem volna belső ívről fotózni. A műszaki mentő elhaladtával már sejteni lehetett, hogy ismét csúszás lesz, majd jöttek a hírek, hogy etap lesz ez a gyors. Az ilyen híreknek nem szokásom felülni, de amikor többen is ezt a hírt kapták telefonon és Lovay Gyula is a szervizpark felé vette az irányt, szomorúan kellett tudomásulvennem a valóságot. Etapot nem szeretek fotózni, abból kijutott a Mecsekben bőven az elmúlt években, így inkább elindultam a szervizparkba. Rég láttam már Wágner Zsoltit, akivel ezúttal alkalmam nyílt egy jót beszélgetni természetesen Topiékkal kiegészülve. Annyira sikerült belemerülni, hogy a díjkiosztót Zsoltiék sikeresen lekésték... Bár tudom Zsolti, hogy neked nem nagy dicsőség ez a második hely, azért én ezúton is gratulálok. És végre ismét versenyhangulatban voltál...
Az óraátállításnak köszönhetően természetes fényből egyre kevesebb volt jelen, ezért úgy döntöttem, hogy az RTE számomra kimarad. Egyre inkább édesanyám kakaspörköltje járt a fejemben... Bárkányi úr itt jegyzem meg; jól döntöttem, nagyon finom volt.
A TME-RTE közös szervezés a TME-nek mindenképp jót tett, hogy az RTE-nek szintúgy, azt nem tudom megítélni. Viszont nagyon remélem, hogy ők is jólérezték magukat és az elvárásaiknak megfelelő szintű pályákon tudtak versenyezni. Szívből remélem a folytatást.
VI. Kumho Kupa - Gyönk-Hőgyész; 2009.11.21-22. - Avagy köszönet édesanyámnak
Szokatlan beszámoló egy szokatlan versenyről. No, de kezdjük az elején. Történt ugyanis, hogy néhány héttel ezelőtt szeretett édesanyám a következőkkel fordult hozzám; "Az egyik keresztrejtvény megfejtésével lehet nyerni, valami rallyn be lehet ülni valaki mellé. Beküldjem?" Bár az információ elég kevés volt, de mit válaszolhat erre egy magamfajta... Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy persze. Ezzel annyiban is maradt a dolog, az ügyintézéssel megbíztuk Fortunát.
Közben megjelent a TME következő futamának kiírása, amit Gyönk és Hőgyész között rendeztek. A már jól megszokott pályán azonban szokatlan lebonyolítással készültek a rendezők. A versenyzők imái úgy tűnik meghallgatásra kerültek, sőt az igényeket a gyakorlatba is átültették a szervezők. Problémát jelentett, hogy a versenyzők Gyönkről a Hőgyészi elágazóhoz felérve órákat vártak, míg a teljes mezőny átér és a rajt helyet cserél a céllal. Ha közben még egy-egy buszt is át kellett engedni, akkor már Bayer Peti bának is komoly szotyi készletet kellett magával vinnie.
Ezt a problémát igyekeztek a rendezők azzal orvosolni, hogy a gyorsasági szakaszokat csak egy irányban (Gyönk-Hőgyész) kellett teljesíteni, a szervizpark átkerült Gyönkről Regölybe és az etapokat rendőri felvezetéssel teljesítette a mezőny két részre osztva. Így az engedélyezett szervizidők is jobban tarthatóak voltak és ami fő, a versenyzők nem ácsorogtak órákat. Persze ezt egy-egy baleset még meg tudja bolondítani, de alapvetően jobban tervezhető a verseny. A kiírás alapján én a Szakadát utáni balos visszafordítót szemeltem ki magamnak.
A rendezés szokatlansága mellett azonban térjünk vissza az említett keresztrejtvényre. A versenynap előtti szombaton békésen majszoltam az ebédemet, amikor édesanyám hívott. Gondoltam érdeklődik, hogy mikor indulunk hozzájuk. Szerencsére nem így történt. Fortuna olyan ügyesen intézte ügyeimet, hogy Bayer Peti bá személyesen hívta édesanyámat; őt sorsolták ki a helyes megfejtést beküldők között. Ez annyit jelent, hogy nyert nekem egy kört a Niva-ba a mostani Gyönk-Hőgyész futamra. Ezek után már izgalommal majszoltam tovább az ebédem...
Az örömhír teljesen felforgatta a másnapi terveimet, de ez így volt jól. Bár telefonban abban maradtunk, hogy a ködös, nyálkás időjárás miatt a második, vagy a harmadik kör előtt keressem meg Bayer Peti bát, én már kora reggel a szervizparkban kezdtem. Ekkor ért a következő meglepetés, Szabó Laci éppen a Niva szélvédőjét törölgette... Gyorsan felidéztük a kisvejkei élményeket, közben a szervizbuszból előbukkant McKoncz és Cipi, majd megjött Bayer Peti bá is. Végül abban maradtunk, hogy a második körben ülök be mellé, így még van esélyem kimenni a pályára fotózni is. Ezzel ők el is robogtak az első gyorsra. Én pedig ez alatt körülnéztem a szervizparkban. Időközben kiderült, hogy Zalavári Antiék beestek. A mezőny után szerencsére vissza tudtak jönni a szervizparkba, ahol megkezdődött a Zsiguli renoválása. Ehhez mondjuk Szabó Laciéknak Regölyből kellett egy szélvédőt alkudniuk egy jobb sorsra érdemes Zsiguliból...
Aztán eljött az én időm. Beültem a Nivába (persze miután az üdítőt és a csokikat elpakoltam...), hogy felsorakozzunk a rendőri felvezetéshez. Beállítottuk az öveket, majd irány a rajtvárakozó. Etapon azért Peti bá már elkezdett szórakoztatni néhány keresztben érkezéssel. Érdekes, de mégsem félelmetes ilyen magasan keresztbe menni.
A rajtban várnunk kellett néhány szemben közlekedő autó miatt, így harmadik nekifutásra kaptunk rajtengedélyt. És végre elkezdődött a vigyorgás. Leírhatatlan élmény volt ezt a pályát belülről átélni, ráadásul mindezt keresztben autózva. Átélhettem azt, ahogy a Niva minden visszafordítóban tolja az orrát, amit Peti bá kupplung rúgással korrigált. A két megforgásért időben kár volt, de előfutóként annyira nem siettünk. Amit sajnálok, hogy jóval kevesebb néző volt a népszerű kanyarokban, mint azt eddig megszoktam. A hőgyészi elágazóhoz megérkezve kezdődött volna a szotyizás, de csak arra maradt időnk, hogy Koncz Robiéknak elújságoljam a "végig libabőr" élményt. Mivel még ottértük az előző gyors második mezőnyét, így minket is visszavezettek a szervizparkba. Az etapokkal együtt igen sok időt tölthettem a Niva-ban, hála az új rendszernek.
A szervizparkban Szabó Laci jóvoltából készült néhány közös emlékfotó, majd gyors elköszönést követően Gyönk felé vettem az irányt. Sajnos a rendőrőkkel nem tudtam megegyezni, így gyalogoltam a Gyönk utáni jobbos visszafordítóba. Még az I. Hegyhát Rally-n fotóztam ezt a kanyarkijáratot, azóta a diófa ágai is jobban belógnak... Sajnos nem túl előnyös ez a kanyar fotós szemmel, de most ennyire futotta. A képek emlékidézésre tökéletesek és nem itt született meg életem műve... Azért érdekesség akadt itt is. McKoncz annyira keresztben jött a harmadik körben, hogy már a kanyarbejárathoz seggel előre érkezett... Ciruék a Subaruval pedig kiegyenesítették a kanyart, de az utolsó pillanatban mégsem szöktek meg a földúton a pályáról. A mezőny nagyjából a megszokott összetételű volt, de a versenyen tiszteletét tette Hideg Krisztián, Benis Ferinek pedig Pikó Zsuzsi diktált. Remélem annyira tetszett neki a közeg, hogy Asi-t is elcsalogatja jövőre...
Jövőre végre beállok a Szakadát utáni balos visszafordítóba, hátha Koncz Robi lekörzőzi ahogy kell. Persze az élményautózás miatt egyáltalán nem bánom, hogy nem jutottam el a pálya kiszemelt részere. Ezúton szeretném ismét megköszönni a lehetőséget a Völgység-Hegyhát Takaréknak, Bayer Péternek és természetesen édesanyámnak, hogy egy számomra kedves pályán beülhettem a jobb1-be.
Köszönöm.